JUHÁSZ MAGDA

TARTALOM

Ember vagyok...
Haldoklik a Föld
Jó a kedvem...
Ölelkezzetek, magyarok!
A holló és a róka
Itt a tavasz
Varázsoló-kiszámoló >>>
Verses ABC
Óvodai mocorgó >>>
A nyúl és a teknős >>>

Ember vagyok...                      

Ember vagyok, embernek születtem,
de belül mégis valami más,
kősziklák közt vergődő porszem,
könnycseppben létező kacagás.
Ember vagyok, de néha érzem,
hogy szűk ez a tér nekem,
szeretnék madárrá válni,
és szállni a magas bérceken.
Szelek szárnyán suhanva, szállva
dicsérném Istenem,
viharban, fagyban meg nem állva,
hirdetném Őt, a végtelent.
De ember vagyok, embernek születtem,
egy földhöz ragadt isteni más,
szárnyak nélkül hirdetem mégis
Teremtőnk örök diadalát.


Haldoklik a Föld           

Haldoklik már a Föld,
a szíve is beteg,
nagyokat döng a föld alatt,
és néha megreped.
Ha szíve végleg megszakad,
ember mi lesz veled?
Sutba dobhatod álmodat,
és rabolt pénzedet.
Felettünk van az ég,
és alattunk a pokol?
Mi cérnaszálon függünk
a létben valahol!
De a cérna egyszer elszakad,
mert betelik minden pohár,
és szétszóródik az űrben
az ember, az ostoba kufár.


Jó a kedvem...             
(Dalszöveg)                             

Jó a kedvem, mit is tegyek,
rákezdtem egy dalra.
Csendesen, hogy az énekem
nehogy más is hallja,
de egy rigó rám füttyentett:
- Énekelj csak, rajta!
Hangosan, hogy a barátod,
s az irigyed is hallja.

Ha néked is jó a kedved,
énekelj csak bátran.
A nóta a szívünkben van,
és nem a pohárban.
Nem baj az, ha jó a kedved,
énekelj csak, rajta!
Hangosan, hogy a barátod,
s az irigyed is hallja.


   Ölelkezzetek, magyarok!

Legyen ez kapaszkodó!
Testvérek, így fogjunk kezet,
szivárványhíd, mely összeköt,
s bennünket egymáshoz vezet.

Legyen ez kapaszkodó!
Ne legyen bennünk bús harag.
Az ég is beborul néha,
aztán újra ránk süt a nap.

Legyen ez kapaszkodó!
Nyújtsatok testvéri kezet.
Romba döntötték házatok?
Magyarok! Építkezzetek!

Legyen ez kapaszkodó!
A fundamentum megmaradt.
Ne legyen szívünkben bánat,
múljon végleg, a zord harag.

Legyen ez kapaszkodó!
Ne szálljanak a sóhajok.
Bárhol vagytok a világban,
ölelkezzetek, magyarok!


A holló és a róka
(La Fontaine meséje alapján)

Történt egyszer nagyon régen,
ment a róka erdőszélen.
Járt a szeme ide - oda,
éhes volt nagyon a koma.

Gyomra korgott, rogyott lába,
mikor felnézett a fára.
Holló ült ott, és egy sajtot,
büszkén a csőrében tartott.

Ámult, bámult róka koma,
rögvest sajtra fájt a foga.
Törte fejét mit tehetne,
övé a sajt hogy lehetne?

Aztán nyomban kitalálta:
- Ó milyen szép kis madárka!
Így kiáltott a hollóra,
aki felfigyelt a szóra.

Róka máris tovább mondta:
- Milyen fényes a kend tolla,
szebben még a nap se ragyog,
ezen én is csak ámulok!

Tudom, csodálja a vidék,
ha a hangja is olyan szép,
mint a tolla, akkor kegyed
a kórusban első lehet.

Hogyha azt is meghallhatnám,
a világnak elmondanám,
kihirdetném - róka szóra -
hogy legszebb a holló nóta.

Engem soha nem dicsértek,
kezdődjön a holló ének.
A madár így örvendezett,
tátott csőrből, sajt kiesett.

Róka a sajtot felkapta,
és a hollót kikacagta:
- A hízelgő szó mind hamis,
tanulja meg ezt maga is!

A holló már igen bánta,
hogy hallgatott a rókára.
Azóta se fakad dalra,
búsan gondol a nagy sajtra.


Itt a tavasz               

Kertünk díszbe öltözött,
szellő jár a fák között:
Itt a tavasz, itt van,
égen arany híd van.

Rigófüttyös hajnalon,
madár szól az ablakon:
Itt a tavasz, itt van,
égen arany híd van.

Zöldell már az új vetés,
zeng a vidám nevetés:
Itt a tavasz, itt van,
égen arany híd van.

Kinyílott a sok virág,
színesebb lett a világ:
Itt a tavasz, itt van,
égen arany híd van.

Légben pöttyös labda száll,
szívünk, lelkünk muzsikál:
Itt a tavasz, itt van,
köztünk arany híd van.


Verses ABC                  

Alma érik az ágon.
Béka brekeg a gáton.
Cica szalad, riadó!
Csiga háza eladó.
Dundi darázs vígan él.
Egérke csak éldegél.
Fülemüle énekel.
Gólyamadár kelepel.
Gyepesedik az udvar.
Hajladozik a muhar.
Illatozik a határ.
Jóról dalol a madár.
Kovács patkol serényen.
Lúd legel a vetésben.
Lyukba bújik az ürge.
Macskabagoly de fürge.
Nevelődik a búza.
Nyúl után fut a róka.
Ordas jár a kert alatt.
Őz a réten átszalad.
Pörge kalap legényes.
Ravasz ember veszélyes.
Sarlósfecske cikázik.
Szamár nagyot iázik.
Tavirózsán béka ül.
Tyúknak tücsök hegedül.
Útnak indult a fecske.
Ünnepel egy legyecske.
Vígan teker a hernyó.
Xilofon szól, élni jó.
Zümmögve száll a dongó.
Zsúrt tart a sok pillangó.



Nyomtat

^